Általános tartalmú interjúk,
információk, hírek

Kedves szélhámosok és biztonságukból kipörgetett emberek
http://biharmegye.ro/node/5320

Életútjáról és regényeiről mesélt az irodalombarátoknak Kerékgyártó István a Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának novemberi estjén. A beszélgetés után Puzzle címmel a Szigligeti Társulat színművészei felolvasószínházi előadást tartottak Kerékgyártó István Hurok című darabjából.

A Szigligeti Stúdió Fehér Termében megtartott rendezvényen Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője köszöntötte a jelenlévőket, majd Tasnádi Sáhy Péter, a lap irodalmi rovatának új szerkesztője mondott ismertetőt a Várad legújabb számáról.
Ezután megemlékeztek Göncz Árpád egykori köztársasági elnökről, akinek a Törzsasztal-est napján volt a temetése. A rendezvény másik házigazdája, Kőrössi P. József mesélt arról, hogy számára mit jelentett annak idején együtt dolgozni „Árpi bácsival” a Magyar Írószövetségnél. Kőrössi P. titkár volt, Göncz Árpád pedig írószövetségi elnök. Elhangzott néhány anekdota, valamint Göncz Árpád egyik mondása, miszerint: „Öregem, ha jót nem tehetsz, rosszat ne tegyél”.

A közelmúltban elhunyt Adonyi Nagy Mária szerkesztő, költő és a nagyváradi születésű Horváth Károly zeneszerző emlékének is adóztak a jelenlévők egyperces néma felállással.

A novemberi Törzsasztal-vendéggel, Kerékgyártó István íróval Kőrössi P. József beszélgetett. Az író Kaposváron nőtt fel, kedves vidéki világban. Jogot és filozófiát tanult, majd évekig egyetemen tanított. Egyik barátjával megalakította Magyarország első privatizációs tanácsadó cégét. Hirtelen bekerült a pénz és az újgazdagok fura világába. Volt médiaigazgató is, az Országos Rádió és Televízió Testület államtitkári rangú vezetője. Egy etikátlan döntést kellett volna meghoznia egy alkalommal, ám ő inkább lemondott tisztségéről.

47 évesen kezdett el írni. Első könyve a Vagyonregény. Závada Pál jó barátja, emellett kollégája is volt az egyetemen Pécsett (Závada a szociológia tanszéken oktatott), ám nem az ő biztatására kezdett el írni. Találkozott Závadánál Parti Nagy Lajossal, Darvasi Lászlóval és más íróemberekkel. Mesélt nekik a pénzügyi világról és a privatizációról, amit „nem lehetett glasszékesztyűben csinálni”. Többen is megjegyezték, hogy milyen érdekes ez az egész. Belefogott egy regénybe. Egy évig éjjel-nappal írt. A 2001-ben megjelent Vagyonregény pedig tény- és kulcsregény lett.

Elárulta továbbá: a Hurok című regénye voltaképpen előbb színdarab volt, amiből regényt csinált. Egyszercsak felhívta egy stuttgarti színház dramaturgja, modván, szeretné a regényt átalakítani darabbá. Mire Kerékgyártó előrukkolt avval, hogy nem kell, mert már megvan a színmű. Látta is a színházi produkciót, meglehetősen jó előadás lett. Azt is hozzátette: a Hurkot nagyon rosszkedvében írta. A mű a hatalommal való visszaélésről szól. Aki az egyik jelenetben megalázó, a következőben megalázott, ilyen az egész alkotás szerkezeti felépítése, nyelvezete pedig meglehetősen nyers, az obszcén kifejezéseket sem mellőző.

Rükverc című regénye egy megfagyott hajléktalanról szól. Visszafelé halad a történet, a hajléktalanná vált ember halálától a megszületéséig. Szó volt arról, hogy ha valahol hajléktalanokat látunk, azt hisszük, biztosan csak ők tehetnek helyzetükről. Az író beszélgetett hajléktalanokkal, ellátogatott nappali melegedőkbe, járt a Fedél nélkül folyóirat szerkesztőségében. Nem rongy emberek. Nem ostoba, besimuló figurák. Értékes, izgalmas emberek és ugyanakkor szerencsétlen áldozatok. Volt boldog életük, csak a mai világ kipörgette őket a biztonságból. A Rükverc az elesettség bűne, míg a Hurok a politikusok bűne.

Ezután „békésebb vizekre evezhettünk”, hiszen a Trüffel Milán avagy Egy kalandor élete című regény főhőse egy kedves szélhámos és vérbeli világutazó, afféle „krúdys”, szimpatikusan hedonista figura. A történet a múlt századelőn játszódik. Kerékgyártó István hat évig írta ezt a regényt, sokat olvasott hozzá a korszakról, dokumentálódott. Kutatásai során fölfedezte a múlt századforduló Budapestjét, azon belül is a Tabánt. Az író elmondta: jó időszak volt ez az életében. Hozzáfűzte: „Budapest nagyon jó volt akkoriban szélhámosokban, akiknek volt humoruk, stílusuk, betyárbecsületük. Nem öltek, nem tettek földönfutókká embereket. Szeretetreméltó svihákokként éltek.” Trüffel (akinek családneve azt jelenti németül, szarvasgomba, s ez a név is ínyenckedéséről, hedonizmusáról árulkodik) a szerelemben is elegáns volt. Ám a kedves huncutságok a monarchia széteséséig tartottak. Azután jött az arrogancia, a gőg. És ez a helyzet egyre romlott. A régi, archaikus kedvesség már nincs meg. Kerékgyártó István a saját és a Trüffel Milán borélményeiről is szólott. Fantasztikus borvidékek voltak a régi Magyarországon. Márpedig egy hedonistának alaposan kell ismernie a borokat. „Aki nagy borokat iszik, nem lesz alkoholista” – hangzott el. Az író egyébiránt végigjárta már a nagy borászatokat. Trüffel Milán regényéből fel is olvasott egy részletet a szerző.

A Törzsasztal vendégétől megtudhattuk továbbá, hogy nagy utazó is. Sokat kószál Ázsiában a Tokióban élő matematikus barátjával. Mindketten tudnak zsonglőrködni, s egyik alkalommal például egy japán árvaház szervezésében egy manilai nyomortelepen mutattak be zsonglőrműsort. Az sem volt semmi, amikor ez a Tokióban élő magyar zsidó barátja koreai nyelven beszélt New Yorkban a koreai taxisofőrrel. Ázsiai barangolásairól még nem írt könyvet, mert vallja: magyar író írjon Magyarországról. Készülő új regényében mégiscsak lesz minden fejezetben egy keleti szál. Azt is megjegyezte: a Hurok után belefáradt a rosszkedvébe. Az új mű hangvételét inkább az irónia jellemzi.

A jó hangulatú beszélgetés után a szerző dedikált, majd Puzzle címmel hamarosan kezdődhetett a felolvasószínház. A váradi Szigligeti Társulat színészei az év elején már bemutatták Kerékgyártó István drámáját a Moszkva Kávézóban, a Daraboló elnevezésű felolvasószínházi sorozat keretében. Most az író tiszteletére szervezték meg újból az eseményt.

Tóth Hajnal
2015. november 24.

[ « Vissza ]