Általános tartalmú interjúk,
információk, hírek
Kerékgyártó Gullivere szembenéz a kelet-európai kényszerbeteggel
http://nol.hu/kultura/kerekgyarto-gullivere-szembenez-a-kelet-europai-kenyszerbeteggel-1615591
2016-05-14 11:48:54 - Kácsor Zsolt
A Gulliver-jelentés következő szerzője Kerékgyártó István, aki egymaga többet élt és tapasztalt, mint a tizenkét kortárs magyar író együttvéve. Ha létezne irodalmi közgazdaságtan, vele kapcsolatban azt írná a tankönyv: különlegesen magas hozzáadott értéket termel.
Nem tudok még egy kortárs magyar írót mondani, akinek olyan sok élete volna, mint neki. De olyat sem, aki a magyar társadalom szinte minden rétegét ennyire alaposan, kívülről-belülről, alulról-felülről ismeri, mint ő. Kerékgyártó István az eddigi hatvanhárom éve alatt elvégezte a jogi egyetemet, szerzett filozófus diplomát, volt egyetemi oktató, dolgozott pénzügyi tanácsadóként, birtokolt milliárdos vagyonnal gazdálkodó nagyvállalatokat, megfordult megyei és országos hivatalokban, sőt a kilencvenes években még az akkori médiahatóság főigazgatói székébe is eljutott – aztán hátat fordított az egész addigi életének, és otthagyott mindent a mindenségért: az irodalomért.
– Nem akartam jogász lenni, úgyhogy még abban az évben elkezdtem az ELTE-n a filozófia szakot, amikor elvégeztem a jogot – meséli a kezdetekről. – Irodalommal nem foglalkoztam, ha publikáltam is, nem prózát, hanem tudományos szöveget adtam ki a kezemből. A pécsi filozófia tanszéken oktatóként eltöltött tíz év nagyon kellemes időszak volt az életemben, publikáltam, Wittgenstein-konferenciákra jártam, ösztöndíjakra pályáztam, s habár nagyon szerettem, de beleuntam. De a rendszerváltáskor szólt egy gyerekkori barátom és egykori katonacimborám, hogy itt az idő, vegyem elő a jogi diplomámat, mert megalapítjuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, hát belevágtam, s részt vettem számos hazai nagyvállalat privatizációjának lebonyolításában.
E ponton fölmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy egy egyetemi filozófiatanárnak, aki a jogi diplomáját addig legföljebb dekoráció nak tartotta a falon, mi köze volt a privatizációs joghoz? Ugyanezt kérdezte Kerékgyártó István attól a bizonyos katonacimborától, mire azt a választ kapta: nyugodjon meg, mert annak a jognak a nagy része, amit Magyarországon addig oktattak, hamarosan érvénytelen lesz. Itt meg kell tanulni egy új világ új nyelvét, mert az új tulajdonviszonyokra új törvények születnek majd.
Ebből az következett, hogy a Kerékgyártó Istvánban szunnyadó írót a tudtán kívül az az óriási szerencse érte, hogy különböző privatizációs cégek tanácsadójaként közvetlen testközelből látta a rendszerváltást. Az üzlettársaival cégeket adott, cégeket vett és cégeket alapított, s habár nagyon szerette, de beleunt. Mindent elért, amit akart, mindenkit megismert, akit akart, mindenhová eljutott, ahová akart, negyvenhat éves volt, írni akart, a családjáról kért hát egy évet, amikor írhat, és megírta első könyvét, a Vagyonregényt. Ott volt, amikor legendás vagyonok születtek, a saját tapasztalatait írta meg, fiktív irodalmi hősei a rendszerváltás valódi hősei és antihősei, köztünk élnek.
A Vagyonregényt követte a Makk ász az Olajfák hegyén (2003), a Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete (2009), a Rükverc (2012), végül a Hurok (2014). Egyik legkedvesebb könyve számomra a Rükverc, amely ritka írói és emberi empá tiá val közelít az elesettekhez, a nyomorgókhoz, a jelenkori Magyarország áldozataivá lett szegény emberekhez. E kötetből – amely egy Vidra Zsolt nevű, lecsúszott pincér hajléktalanná válását meséli el halálától a születéséig – Máté Gábor rendezésében kiváló és érzékeny színházi előadás született, amely olyannyira sikeres, hogy a budapesti Katonában telt házzal megy évek óta.
A Rükvercből árad az a különleges többlet, amit Kerékgyártó István – az eredeti szépírói tehetségén kívül – annak a sok életnek köszönhet, amit megélt. Ezt a többletet – hadd írjam stílusosan a gazdaság nyelvén – magas hozzáadott értéknek nevezem, s ha létezne irodalmi közgazdaságtan, akkor azt írnám: a Kerékgyártó által a magyar irodalomhoz hozzáadott magas érték nagysága egyenes arányosságot mutat az értéket előállító írói erőforrás színvonalával, felkészültségével és képességeivel.
Ami pedig a lapunk által elindított Gulliver-sorozat következő folytatását illeti: jövő kedden szerzőnk annak a titoknak ered a nyomába, hogy Magyarországon vajon miért örvend népszerűségnek egy olyan abszurditás, mint a középiskolai szalagavató? Senki sem kedveli, de mindenki csinálja. Valami olyasmi, mint szeretett-gyűlölt Kelet-Európánkban az egész életünk: utáljuk, s mégis csináljuk, csináljuk, csináljuk – akár a kényszerbetegek.
[ « Vissza ]