Hurok
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

Somogyi Hírlap - 2014. 06. 15.
http://www.sonline.hu/somogy/kultura/a-hatalom-es-a-penz-korkoros-utvesztoje-558266

Nem a pénz, hanem az emberek feletti hatalom izgatott
A hatalom és a pénz körkörös útvesztője
2014. június 15. 07:07 Vas András

Hurok címmel jelent meg a Kerékgyártó István legújabb könyve, melyben az író napjaink társadalmi korrajzára vállalkozott.

X Arthur Schnitzler a 19. század végén írt Körtáncban a korabeli osztrák társadalomról adott átfogó képet, s emelte középpontba a prüdériával szemben afféle polgárpukkasztásként az erotikát, s jellemző a magyar állapotokra, hogy majd egy évszázaddal később Kornis Mihály is még a giccseitől megfosztott szexualitáson keresztül adott átfogó képet a nyolcvanas évek hazai viszonyairól. A szex mára a mindennapok részévé vált, egyúttal alkalmatlanná megfelelő kortünet megrajzolására, nem véletlen, hogy a Kaposvárról elszármazott író – a megyei tanács egykori főosztályvezetője, később az ORTT elnöke –, Kerékgyártó István a hatalom és a pénz szemszögéből vállalkozott rá, hogy bemutatja napjaink Magyarországát – így született meg a Pénzmagyar alcímű Hurok.

– Izgatott a téma, be akartam mutatni a mai magyar társadalom rétegeit, méghozzá schnitzleri stílusban, különféle jelenetek felvonultatásával, egymáshoz kapcsolásával – mondta Kerékgyártó István, akinek előző műve, a Rükverc jelentős részben Somogyban és Kaposváron játszódik, s a könyvből készült darabot a következő évadban műsorra is tűzi a Csiky Gergely Színház –, s ehhez kerestem a megfelelő szempontot. Adta magát a hatalomgyakorlás sokszínűsége, mely a mai korra jellemző: kiveszett a szolidaritás, a jelen a rosszat, a sunyiságot hozza ki az emberekből.

Az író elárulta, eredendően színpadra szánta regényét, ám a kész drámát hiába mutatta meg színházaknak, némiképp tartottak tőle, így végül átdolgozta a darabot, melyből a rengeteg párbeszédnek köszönhetően pergő, sodró lendületű mű született, mely lépcsőről lépcsőre jut egyre alább, s mutatja be a különféle társadalmi egzisztenciákat, illetve a különböző „kasztok” átlényegülését, attól függően, hogy éppen uralkodói vagy alárendelt a pozíciójuk.

Elsőként a hatalom csúcsán álló miniszter leckézteti és tapossa meg államtitkárát, aki aztán az állami cég vezetőjét csuklóztatja. Persze utóbbinak is akad csicskása a gazdag vállalkozó személyében, aki viszont a köz elől eltitkolt meleg szeretőjét tiporja, aki szintén kiélheti főnöki bosszúvágyát a bolti alkalmazotton – így jutunk a társadalom egyre mélyebb bugyraiba, le egészen a heroinistáig, illetve a szerre pénzt prostituáltként megkereső szerelméig. Nála ér aztán össze a gyűrű, válik kerekké a történet: természetesen találkozik a kurva és a miniszter. És cseppet sem mellékesen szép folyamatosan kiderül a mai magyar társadalom – szintektől független – hazugsága, gyávasága, korruptsága, aljassága, számítása, rothadása.

– Nem terveztem el előre, hogyan alakul a történet, csak jöttek egymás után a karakterek – folytatta Kerékgyártó István, akinek a darabja idehaza egyelőre ugyan nem látható színpadon, a stuttgarti Theater tri-bühne viszont már nemcsak megkereste, de magyar származású dramaturgja már le is fordította, s színpadra is alakította a regényt, melyet az őszi fesztiváljukon mutatnak be Bagossy László rendezésében. – Akiket a saját életemből merítettem: s bár sokan hajlamosak ráismerni egyik-másik alakra, igazából összegyűrt jellemekről van szó. A stílusok sem kitalált, aki ismeri a világukat, tudja jól, hogyan beszélnek. Még a miniszternél és az államtitkárnál sem karikíroztam...

A regény nyelvének amúgy is fontos szerep jut, az egyes szereplők álmetamorfózisát leginkább belső monológjaik, illetve az írói narráció mutatja meg kendőzetlenül, hogyan éli meg a skizoid állapotot az agy és a lélek, s miként próbál mindenki felmentést találni a maga számára a hatalom és a pénz által. – Azt akartam bemutatni, hogy megszűnt a szégyenérzet – tette hozzá az író. – Mindenkinek akad stiklije, de már senki sem pironkodik miatta, a mai világ ugyanis alkalmas is rá, hogy a rosszat hozza ki az emberekből. Mindenki keresi a kibúvókat, s másra mutogat: miért én legyek kivétel? A rendszerváltás után még létező ethosz eltűnt, csak a szélsőségek maradtak meg, a többieknek pedig a közhelyek. Az elvek-eszmék világát felváltotta az anyagiaké, egyúttal kiveszett a lázadás a társadalomból. Csak a frusztráltság maradt, illetve a vágy: keresni valakit, akinek átadhatom, ha megszégyenítettek.

Természetesen a mát jellemző képmutatás sem maradhatott ki: az író a meleg vállalkozón és partnerén keresztül mutatja be ugyanannak az életnek két változatát: a felvállalt másságot, illetve a titkos és álságos létet, melyet gazdasági vagy politikai haszon miatt választ az ember, aki ezáltal viszont zsarolhatóvá, kiszolgáltatottá válik, de ha szerencséje van, álszent viselkedésére sohasem derül fény.

– A drogos vonal pedig a fiatalok céltalan életének és jövőképének metaforája – magyarázta Kerékgyártó István. – Be akartam mutatni, hová vezet az érték- és példanélküliség, a kényszerített etikai sémák világa. Az eredmény a 21 század terméke: a pénzmagyar...

[ « Vissza ]