Hurok
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

Litera - 2014. 04. 28.
http://www.litera.hu/hirek/ahogy-a-gorog-tavolugrot-biztattak

Kerékgyártó István: Ahogy a görög távolugrót biztatták

Igazából nem Schnitzler Körtánca, de még csak nem is Kornis Körmagyarja inspirált a Hurok a megírásra, hanem a Presznyakov testvérek, Oleg és Vlagyimir – a két világszerte játszott, orosz kortárs drámaíró – műve: a Terrorizmus. - Interjú Kerékgyártó Istvánnal most megjelent, Hurok című könyvéről.

Mostani köteted mennyiben kapcsolódik az előzőhöz? A téma- vagy inkább terepválasztás, az aktuális ún. valóság, mint írói anyag hasonlóságokat sejtet ...

Kerékgyártó István: Ez jó szó, ez a terepválasztás, mert valóban, hasonló terepen játszódik a Hurok, mint a Rükverc, pontosabban ennek az első része, hiszen aztán lassan araszol vissza a múltba. Mikor írtam a Rükverc elejét, kedvet kaptam a figuráim jelenben mozgatásához, hogy ne csak - mint korábbi könyveimben - a közeli vagy távolabbi múltban, hanem a mai valóságba is beledobjam őket. Hic Rhodus hic salta, mondtam nekik, ahogy a görög távolugrót bíztatták, aki azzal hencegett, mekkorát ugrott ő Rhodosban. Itt van Rhodos, itt ugorjatok!, mondtam a hőseimnek. Hát ugrottak, bár ebben a mai mocsárban nem jutottak túl messzire. Nyilván azért is választottam mai témát, mert egyre inkább úgy éreztem, hogy a világunk olyan szinten gyomorkeverő, elkeserítő, hogy alkalmas arra, hogy bennem, a hatvanéves öregemberben is rengeteg emóciót korbácsoljon föl. Persze ezek negatív érzelmek, úgy, mint a düh, a harag, az undor, a szomorúság, a csalódottság és hasonlók. Ezek kavarodtak bennem, miközben írtam a Hurkot, a napi történések pedig újra és újra táplálták, növelték bennem az elkeseredést.

Mintha csak egy nedvező sebű, kolerás múzsa csókolgatott volna írás közben.

Az ötletet, a prózadramaturgiai formát Schnitzler Körtánca adta. Milyen a személyes olvasástörténeted ehhez a műhöz? Hogyan jött most "kapóra"?

Igazából nem Schnitzler Körtánca, de még csak nem is Kornis Körmagyarja inspirált a Hurok a megírásra, hanem a Presznyakov testvérek, Oleg és Vlagyimir – a két világszerte játszott, orosz kortárs drámaíró – műve: a Terrorizmus. Erről nyilatkozta Oleg, hogy a darabban nem a külső világban tomboló erőszakot akarták ábrázolni, hanem annak előidéző okát, a minden egyes emberben belül lejátszódó kataklizmát, a “belső robbanást”. Mikor átküldte a gépemre ezt egy ismerősöm, egy szuszra elolvastam, és még aznap éjjel nekiálltam írni. Ebből lett a Hurok. A Presznyakovok azt mondják, hogy erről a széttöredezett világunkról talán könnyebb úgy beszélni, ha a történet is töredezett, a történetek és szereplők váltják egymást, de az egész végül mégis kiad valamit, talán ennek a töredezettségnek az egységét. Így haladok én is a Hurokban, figuráról-figurára, egyre mélyebben merülve a társadalmi rétegek hierarchiájába, egészen a drogos srácig, a kurváig, és kiderül, hogy aki csak teheti, visszaél aprócska hatalmával, és a pénzért bármire képes. Míg Schnitzlernél és Kornisnál az erotika, a szexuális aktus lendíti tovább a történetet, viszi az olvasót újabb és újabb társadalmi közegbe, addig nálam a pénz, az egyik ember másiknak való alávetettsége a mozgatórugó.

Mennyi írói terepmunka fűződik a könyvhöz? A terv volt hamarabb, vagy a tapasztalat? A tervednek "jártál utána" vagy a tapasztalataid nyomán rajzolódott ki a koncepció?

A tapasztalat volt hamarabb, hisz az ábrázolt rétegek többségét jól ismerem. Úgy irányítottam a történetet, haladtam lefelé a társadalmi ranglétrán, hogy olyan világokba jussak, ahol magam is megfordultam, személyes tapasztalatom, ismeretem van róla. Én is voltam magas állami beosztásban, láttam, hogyan beszél, viselkedik a legfelsőbb politikai osztály, foglalkoztam tőkebefektetéssel, pénzügyi tanácsadással, megismertem a pénzemberek mohóságát, évekig éltem a kötetben szereplő élelmiszerüzletek világában, vannak meleg és drogos ismerőseim, szóval nem kellett terepre mennem, inkább az emlékeimből, tapasztalataiból építkeztem. Alakjaid miniszterek és boltos kisasszonyok. Milyen szövevényben, hálóban mutatkoznak meg a figurák? Mik a kapcsolódási pontjaik?

Ugyanazok a kapcsolódási pontok, mint Schnitzlerél, ahol két ember, mondjuk a katona és az utcalány kapcsolatba kerül, majd a katona viszi tovább a történetet, majd pedig az ő partnere, újabb és újabb figurák tűnnek föl, adják egymásnak a stafétabotot, ami ott az aktus, az abból fakadó fertőzés, nálam pedig a megalázás, a pénzsóvárság. A miniszter megalázza az államtitkárát, mert az átverte, meglopta őt, az államtitkár az állami vállalat igazgatóját hasonló okokból, és így tovább, lefelé egészen a szerencsétlen lányig, aki eladja megát drogos barátja életének megmentésért. Így egy hősöm azért van, a szerelméért magát föláldozó lány.

Mennyire vagy előre tervező? Ebből a kötetből látod-e már a következő "lépésedet"?

Látom. Megvan a tervem egy új regényhez, mondom most, bár korábban már jártam úgy, hogy belekezdtem valamibe, aztán hirtelen rám tört valami, egy egészen más hangulat, és belekezdtem valami egészen másba. Mindig azt írom, amihez éppen kedvem van, amiről azt gondolom, hogy most ezen kell dolgoznom, mert ez izgat, semmi más nem érdekel. Bár nyilván így vannak ezzel mások is, akik írnak. Tehát most van egy 3-4 éves tervem, visszamennék a nyolcvanas évekbe, és onnan jutnának el a hőseim a máig. Még egyszer végiggondolnám, honnan jövünk, milyen vágyakkal, elvárásokkal indultunk, és hova jutottunk. Hogy miért romlott el, ferdült el, ment szarrá annyi minden, amiben hittünk.

Jánossy Lajos

[ « Vissza ]