Hurok
A színdarabról megjelent tudósítások, kritikák

“Ebben a világban ez óriási adomány, hogy így dolgozhatunk” – interjú Járó Zsuzsával

https://deszkavizio.hu/ebben-a-vilagban-ez-oriasi-adomany-hogy-igy-dolgozhatunk-interju-jaro-zsuzsaval

2019. március 8. - Malik Andrea

2017 óta Orlai Tibor lazán szervezett társulatának egyik oszlopos tagja, olyan nagy sikerű darabokban láthatják a nézők, mint a Bocs, félrement!, a Dühöngő ifjúság vagy a Woody Allen klasszikusából íródott Férjek és feleségek. A nemrég bemutatott Hurok című kortárs drámában két szerepet is játszik, de arca mostanában leginkább a tévéképernyőről lehet ismerős, ugyanis ő Szappanos Mónika az RTL Klubon futó Drága örökösök című sorozatban. A legutóbbi munkáiról beszélgettünk Járó Zsuzsával.

Most volt a Hurok bemutatója, nagyon érdekes darab, maga a történet, illetve a szerkezete is. Mit gondoltál róla, maikor először olvastad?

Nekem nagyon tetszett. Ritkán találkozik az ember olyan színdarabbal, ami ennyire nyersen szól a mai világról, meg az alá-fölé rendelt helyzetekről. Aztán nagyon tetszett a saját szerepem. Ugye a színész, először azt nézi meg (mosolyog).

Melyik? Mert te két nagyobbat is játszol.

Akkor még csak a pénztárosnő szerepét néztem, azt csak később tudtam meg, hogy a titkárnőt is én játszom. Nekem az volt elsősorban érdekes benne, hogy mennyire két teljesen különböző figura, és az egy színésznek mindig öröm, amikor ilyen szélsőségesen tud karaktert ábrázolni. Aztán amikor elkezdtem olvasgatni a példányt, akkor azért támadtak nehézségeim. Azt éreztem, hogy nem annyira életszerű az a szituáció, amibe a pénztárosnő belekerült, ahogyan az meg van fogalmazva. Aztán amikor elkezdtünk Bagossy Lászlóval (a rendező – a szerk.) próbálgatni, hogy hogyan is lehetne stilizálni ezt az egész anyagot, akkor meg azt éreztem, hogy az a forma, amit kitalált, az tulajdonképpen nagyon passzol erre. Nem kell túl mélyre menni a karaktereknek, mert mi most inkább csak szituációkat mutatunk fel.

JÁRÓ ZSUZSA (FOTÓ: VÁRADY NIKOLETT)

Milyen volt a próbafolyamat?

Nyáron derült ki, hogy benne leszek, aminek természetesen nagyon örültem. Aztán ahogy közeledett a munka kezdete, kétségessé vált, hogy a rengeteg forgatás miatt meg tudom-e csinálni. Végül az utolsó pillanatban mégis úgy döntöttünk, hogy játszom benne, mert a Drága örökösök stábja is nagyon nyitott volt, biztattak, hogy vágjak bele. Egyáltalán nem bántam meg, mert szerintem ez egy nagyon jó és különleges előadás lett. Ritkán nyílik lehetősége az embernek ilyen formabontó stílusban dolgozni.

Korábban az Örkényben rendezett már Bagossy, azokat a munkákat is nagyon élveztem. Mindig nagyon különleges világot teremt körénk, amikben nem könnyű eljutni a próbafolyamat végére. Nem azt várja el a színészektől, amit általában kérni szoktak, nála mindig egy kicsit kívülről dolgozunk befelé. Nekem ez egy picit nehezebben is megy, jobban szeretek fordítva, belülről kifelé gondolkodni. A végeredmény viszont mindig nagyon jól esik, mert olyan keretek közé helyez minket, amikben eleinte nehezen találjuk az irányt, mégis szükségesek az előadás megszületéséhez. A segítségükkel nincs elmismásolva semmi, nagyon konkrétan kell csinálni mindent, pontosan és precízen kell fogalmazni. Így volt a Hurok esetében is.

Nem csak precíznek kell lennetek benne, hanem egymásra is nagyon kell figyelni, mert a poénok úgy jönnek ki ha, ha tökéletes összhangban vagytok.

Igen! Én ezt egyébként kifejezetten élvezem, pedig azt hittem először, hogy nem fogom. Általában nem szeretem, amikor ennyire lekorlátoznak a szabadságomban, ennél az én személyiségem szétszórtabb és szerteágazóbb, de ezt az előadást kifejezetten élvezem csinálni. Az a másfél óra olyan kicsit, mint hogy ha majdnem transzban lennénk, ilyen meditatív állapotban tulajdonképpen. Annyira koncentrálunk, hogy nekem például a végére megfájdul a fejem. Minden pillanatban ott kell lenni, még akkor is nagyon kell figyelni, amikor kint ülünk, takkra mondani minden mondatot. Nem is engedi ez a forma, hogy egy kicsit lazábbak legyünk. Én még köhögni is alig merek, mert annyira arra figyelek, hogy minden pillanata jó legyen.

MÉSZÁROS MÁTÉ ÉS JÁRÓ ZSUZSA A HUROK CÍMŰ DARABBAN (FOTÓ: TAKÁCS ATTILA)

Hogy fért ez össze a forgatásokkal?

Ott szintén nagyon koncentráltnak kell lenni, három másodperc alatt kell ott lenni és azt megcsinálni, amit kérnek, mert nincs rá több idő…. valahogy ez a két munka így együtt, azt érzem, hogy erősítette és segítette is egymást. Koncentrált állapotban mentem a forgatásra a próbáról, és fordítva is így volt, és ez hasznára vált mindkét produkciónak. A nap 24 órájával 20-at munkával töltöttem… (nevet) Fárasztó is volt, de húzta egyik a másikat.

Olvastam a Hurok regényváltozatát, nekem az az érzésem volt, hogy a politikai szituációkra kihegyezett jelenetek részletgazdagabbak, az előadásban viszont nem billent el ennyire.

Igen. Kerékgyártó István, aki írta a darabot, ott volt az olvasópróbán, és el is mondta, hogy ő azért főleg a politikai elitben volt benne, és arról többet tudott. Azok a jelenetek valóban kidolgozottabbak a drámában szerintem is. A drogosok és a melegek világába nem lát annyira bele. Kákonyi Árpi zenéjével, Bagossy fantáziájával és a mi energiáinkkal és alkotói gondolatainkkal szerintem jól megtaláltuk az egyensúlyt, ez egy jól sikerült előadás.

Fantasztikus, ahogy énekeltek benne.

Nagyon fontos volt számomra, hogy Kákonyival dolgozhatok újra. Több közös munkánk volt már korábban, csodálatos ember és zseniális alkotó, már csak miatta is azt éreztem, hogy ezt a bemutatót nekem nem szabad kihagyni. Ő olyan személyiség, akinek még a közelében is jó lenni.

Az első bemutatód a Férjek és feleségek volt az évben. Azt gondolom, hogy az is egy igazi jutalomjáték neked.

Az a másik nagy kedvencem most. Nekem ez egy nagyon jó évad (nevet). Már az olvasópróbán is azt éreztem, hogy ez egy ziccer szerep, csúnya lenne elrontani. Olyan ritkán van lehetősége szerintem egy nőnek humorosnak lenni, és azt éreztem, hogy ebben van humor, tragédia, életismeret… ez egy komplex szerep, amiben mindent lehet játszani. Erre mindig nagy örömmel megyek be a színházba. Nagyon jó a csapat, nagyon jó volt a próbafolyamat is, Szabó Máté csodálatos hangulatot teremtett. Egy ilyen anyaggal eleve könnyebb is… én Woody Allen rajongó vagyok, szóval már csak ezért is (nevet). Örülök annak is, hogy megismerhettem Pataki Ferit, korábban mi még nem dolgoztunk együtt. Szerintem ő egy csodálatos színész, nagyon látszik rajta, hogy az elmúlt közel húsz évben vidéken az égvilágon mindent eljátszott.

JÁRÓ ZSUZSA (FOTÓ: VÁRADY NIKOLETT)

Alaptag vagy Orlai Tibor különleges társulatában. Könnyen megtaláltad a helyed ebben a formában?

Igen, szabad társulásban létezünk mi tizenketten. Nagy szerencse, hogy Tibor számít ránk, és minden évadban újra és újra feladatokat ad nekünk, figyelve arra, hogy egymással is találkozzunk a munkák során, hogy a csapat egyben tudjon maradni. Kialakult közöttünk egy hatékony munkamódszer, közös nyelvet beszélünk, pláne úgy, hogy többen is Máté Gábor tanítványai vagyunk. Ez nagy előny és pozitívum is. Társulatként működünk, de közben meg mégis szabadon dönthetünk, mondhatjuk azt, hogy adott időszakban nem szeretnénk dolgozni. Tibor ebben is nagyon rugalmas. Azt gondolom, hogy ebben a világban ez óriási adomány, hogy így dolgozhatunk.

Lesz még az évadban bemutatód?

Tibor szeretné, ha csinálnék egy monodrámát. Ez lesz az első, igazából eddig nem is foglalkoztatott ez a műfaj, de közben meg egy nagyon izgalmas anyagról van szó, amit Keszég László rendezne. Ez nyilván megint egy nagyon nehéz feladat lesz, de közben meg azt érzem, hogy most van időm színházat csinálni. Nem szeretnék ebből kiesni. Azt sem bántam meg, hogy a Hurokban próbáltam, mert az mindig jó, ha egy színésznek fontos színházi feladatai is vannak.

[ « Vissza ]