A rendszerváltó
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

KÖNYVKRITIKA - EX LIBRIS - LXI. évfolyam, 31. szám

Kerékgyártó István: A rendszerváltó
2017. augusztus 4.

Kemény bizonyos szövegei az eléretlen célok és az évtizedek során fokozatosan eltorzult eszmék felemlegetésével beszélnek a huszadik század végi és huszonegyedik század eleji Magyarország közös kudarcairól, Kerékgyártó István új regényének hőse viszont élete során egy pillanatig sem gondol arra, hogy ezek a célok és eszmék jelenthetnek valamit, hogy ez a bizonyos közös létezhet egyáltalán. Vidra Milánt – „a” rendszerváltót, vagyis a rendszerváltás tipikusként ábrázolt figuráját – saját boldogulásán kívül semmi nem motiválja, ennek megfelelően a történet során egyetlen alkalommal sem találunk arra utaló jelet, hogy a legkevésbé is foglalkoztatnák a társadalom szélesebb rétegeit érintő elvi-politikai kérdések. A rendszerváltóban az elvek üres lózungok, amelyek csak arra jók, hogy a hatalmi machinációkhoz és a nagy lenyúlásokhoz ürügyet szolgáltassanak. „[E]z nem politikai elkötelezettség, amelyért az ember harcol, ha kell, börtönbe megy vagy meghal érte. Ezért volt könnyű a rendszerváltás is. Soha nem hittem azoknak, ezért nem is tagadhattam meg őket” – talál mentséget Vidra saját hajlékonyságára (74.). De nemcsak őt irányítja a mindent és mindenkit maga alá gyűrő cinizmus: a regény szereplői, a rendszerváltás előtti és utáni politikai elit tagjai kivétel nélkül hataloméhes hivatalnokok, akik semmitől nem riadnak vissza, ha a saját érdekeikről van szó. Az ábrázolt közeg, bár az elbeszélő kerüli a direkt azonosítást, igencsak emlékeztet a közelmúlt és a jelen parlamenti viszonyaira: elég, ha a liberális oldalról egyre inkább jobbra tolódó Főmérnök alakjára vagy az intelligens, saját elvtelenségükkel reflektált viszonyban álló kádereket fokozatosan kiszorító alulművelt pártkatonákra gondolunk.

A regény szándékosan szűk horizontja nem teszi lehetővé, hogy a hatalom akarásán kívül bármilyen egyéb tényező hatással lehessen a fiktív Magyarország sorsának alakulására, így az olvasó frappáns, ugyanakkor veszélyesen leegyszerűsített magyarázatot kaphat arra, hogyan is jutottunk el a harmadik magyar köztársaságtól annak paródiájáig. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy az első perctől kezdve nem volt és soha többé nem is lesz esélyünk a valódi demokrácia kivívására, éppen az olyan – nagyon is valóságos – törtetők aktuális érdekeinek szolgáltatjuk ki magunkat, mint amilyen a regénybeli Vidra Milán.

(Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 237 oldal, 3000 Ft)

Szerző: Reichert Gábor

[ « Vissza ]