A rendszerváltó
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

Élet és Irodalom

Ex libris
2017. augusztus 25.

Az év első felében négy kötetben véletlenül végigolvastam a teljes magyar XX. századot. A véletlenült úgy kell érteni, hogy olvasmányaim összeválogatásában nem volt szándékosság: csak utólag vettem észre az első könyvtől az utolsóig húzódó, egyenes ívű idővonalat. Habár négy, egymástól szinte mindenben eltérő szerző egymástól teljes egészében különböző művéről lesz szó, ezek a szövegek – mintha egy magyar szépirodalmi és társadalmi enciklopédia könyvhosszúságú szócikkei lettek volna – egységes egésszé álltak össze bennem. A négy mű mindegyike szociografikus ihletettségű és mélységű ember- és társadalomábrázolás, sőt, humán- és szociolélektan: a maga sajátos módján mindegyik író a magyar társadalom különböző rétegeinek és egyes jellemző képviselőinek kiélezett történelmi szituációkban tapasztalt viselkedését állítja fókuszba. Időrendben szeretnék haladni, az első munka tehát:

  • Sinkó Ervin: Optimisták
  • Nádas Péter: Világló részletek
  • Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek
  • Kerékgyártó István: A rendszerváltó

A negyedik kötettel el is érkeztünk az ezredfordulóhoz, azaz a szocializmusból a kapitalizmusba dobbantó regényhős, Vidra Milán történetéhez. A sokat tapasztalt Kerékgyártó nagyot mulasztott volna, ha ezt a regényt nem írja meg, hiszen ő azon szerencsés emberek közé tartozik, akik látták a rendszerváltást „belülről”. Szerzőnk a vidéki felsőoktatás világából igazolt a fővárosi gazdasági szférába, majd onnan az államapparátusba, ahol rálátással bírt az állami főhatóságok és a parlamenti pártok rejtett, a kívülállók számára láthatatlan, színfalak mögötti működésére is. Főhőse próbál úszni az árral, és igyekszik megragadni a számára aktuálisan lehető legnagyobb anyagi haszonnal kecsegtető megoldásokat, és hamar elsajátítja a „bennfenntesek” cinikus hozzáállását: akárhogy döntesz is, keress rajta sokat, még akkor is, ha választásaidnak más látja kárát. Például maga az ország. Ha összevetem a Sinkó Ervin által megírt századelő világát a Kerékgyártó könyvében olvasottal, akkor már meg sem lepődöm: ugyanaz a panamázás, önzés, pitiánerség és korlátoltság dívik e hazában, mint száz évvel ezelőtt, a különbség csak annyi, hogy most már lánglelkű fanatikusaink sincsenek, akik a társadalom megváltásáról ábrándoznak. Vidra Milán történetében a saját félresiklott, kilátástalan életünkre ismerhetünk rá, ráadásul – hozzá hasonlóan – mi sem mondhatjuk el magunkról, hogy rendszerváltók vagyunk. Nem, szerintem Vidra nem rendszerváltó, hanem egy átmeneti időszak kényszerhullámlovasa, aki igyekszik meglovagolni a legoptimálisabb politikai hullámhegyeket. A rendszerváltás passzátszelét azonban – ahogy a mondás tartja – nem ő fújja. A regény summázata az, hogy mi, akik ebben a szerencsétlen országban születtünk, ki vagyunk szolgáltatva az elemeknek, s ha eddig azt hittük, hogy uraljuk a saját életünket, akkor nagyot tévedtünk. Végigolvastuk a XX. századot, belekezdtünk a XXI-be, és mire mentünk vele? Nincs remény. Nagyon sajnálom.

(Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 240 oldal, 3000 Ft)

Szerző: Kácsor Zsolt

[ « Vissza ]