Rükverc
A regényről megjelent kritikák

Élet és Irodalom - 2012.11.16.
http://www.es.hu/babiczky_tibor;tehetetlensegi_ero;2012-11-14.html

TEHETETLENSÉGI ERŐ
Kerékgyártó István: Rükverc. Kalligram Kiadó,
Budapest, 2012. 184 oldal, 2500 Ft

Kerékgyártó István 2009-ben megjelent regénye, a Trüffel Milán – véleményem szerint – a kortárs próza egyik kiemelkedő teljesítménye. A századelős történet a magyar irodalmi hagyomány legszebb irányait szervesítette, illetve gondolta újra. A regény zárlata pedig éppen annyira maradt nyitva, amennyire a folytathatóság megköveteli. Méltán számíthattunk tehát egy újabb Trüffel-kötetre.

Nem így alakult. Azt nincs honnan tudnunk, hogy Kerékgyártó saját magának is meglepetést okozott-e új könyvével, de az olvasóknak minden bizonnyal. A Trüffel Milán szeretetteljes és nosztalgikus világa után belemerülni a Rükverc jelenkori, kegyetlen rögvalóságába felér egy kijózanító pofonnal.

Nagyszerű könyv. A belső címlap meghatározása szerint a műfaj: próza. Valóban: a fordított időrendben elbeszélt „nagy” történet olvasható regényként, novellafüzérként, az egyes darabok pedig külön-külön novellaként is.

Az időrend megfordítása manapság már egyszerű alapfogásnak számít a történetmesélésben, legyen szó filmről vagy akár irodalomról. Az ilyen alapfogások követelik meg azonban a legnagyobb alkotói fegyelmet; elég egyetlen apróbb hiba vagy félrecsúszás, és összedől maga a műegész is, zsánerré, tét nélküli játékká silányul. Kerékgyártó nem hibázik. Ráadásul az időrend megfordítása jócskán indokolt. A hajléktalanságig lecsúszó főhős története ezáltal kap valódi súlyt, különös, fanyar fénytörést. Lineárisan elmesélve a Rükverc egy feldolgozhatatlanul reménytelen történet volna. Jelen formájában „csupán” tehetetlen, ironikus és távolságtartó, de semmiképpen sem kárörvendő vagy sajnálkozó. Hűvös, acélkemény próza.

Kerékgyártó jól ismeri mind a gazdagok, mind a lecsúszottak világát. Jól látható ez abból, hogy nem csupán e két világ „eszközeit” képes hitelesen felvonultatni, de az egyes jellemek típusos viselkedésformáit is, amelyek a kívülálló számára kevéssé ismertek. Mondhatni, a fent és a lent lényegét fogalmazza meg egy-egy párbeszéddel, gesztussal vagy egy mozdulat leírásával.

Apropó: párbeszéd. Kerékgyártó – és a Rükverc – külön kiemelendő erénye a pergő, pontos és hiteles dialógus. Megtalálta azt a senkiföldjét irodalom és köznyelv között, amely bámulatos energiával képes feltölteni a történeteket. Egy hajléktalant kérdez a rendőrnyomozó a társáról: "– Azért csak tud róla valamit, ha két éven át együtt lógtak az utcán...– Sok cukorral szerette a teát. Szívesebben ivott bort, mint sört. Hetente egyszer megfürdött valamelyik nappali melegedőben. Szürke kabátot hordott, rézgombokkal, a derekánál bordó sállal kötötte át. Sántított."

A Rükverc világának kulcsszava: a predesztináció. Szabad akaratra és választásra berendezkedett világunkban különösen hat az eleve elrendelt – vagy legalábbis annak tűnő – sorsok tehetetlenségi ereje. A rezignált elbeszélői pozíció csak fokozza ennek feszültségét.

A fülszöveg Hajnóczy és Tar Sándor hőseivel rokonítja Kerékgyártó alakjait. Úgy vélem, ez félrevezető. Csak annyiban áll meg, hogy az események színtere Magyarország. Lényegüket tekintve azonban ezek a figurák inkább Hemingway és Bukowski világából lehetnek ismerősek. Mert valahol mégis Az öreg halász és a tenger szavai foglalják legjobban össze a Rükverc lényegét: "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

[ « Vissza ]