Rükverc
A regényről megjelent kritikák

Litera - 2012. 06. 09.
http://www.litera.hu/hirek/szabadpolc_1

Kerékgyártó István Rükverc, Kalligram, 2012

Manapság sokat beszélünk a kisprózai műfajok háttérbe szorulásáról. Holott a magyar szépirodalmi könyvkiadás elmúlt egy-két évének termése nem szűkölködik novellás kötetekben, s egyre gyakrabbak az olyan novellafüzérek, amelyek valamilyen módon már egy regény felé mutatnak. Kerékgyártó István új kötete, a Rükverc is ilyesféle.

Közel kétszáz oldalon, tizennyolc novellán keresztül ismerhetjük meg Vidra Zsolt életét. Közös tapasztalatunkkal ellentétben ezúttal nem születésétől haláláig.

Halott hajléktalanként találkozunk vele először. Innen szép lassú ráklépésben haladunk visszafele az időben. Látjuk Vidrát élete utolsó pillanataiban mint egy milliomos kegyeltjét, aztán mint a szervezett bűnözés piti tolvaját vagy mint alkalmi verőlegényt, föltűnik éjjeli műszakos vagyonőrként, pincérként, katonaként, húskiszállítóként, végül iskolás és csecsemőkoráról is olvashatunk. Közben megismerjük öregségükre megbolondulni látszó szüleit, válásának történetét, és őt magát is mint szerelmest, örök balekot, férjet és kétségbeesett édesapát.

Klasszikus szerkesztésű, tíz-húsz oldalas novellák ezek, melyek nagyrészt a rendszerváltás előtti és utáni urbánus legendákra épülnek. Kerékgyártó ezzel a manapság kissé hanyagolt mikszáth-i tradícióhoz nyúl vissza. És nem csak az anekdotákból kiinduló cselekményvezetés miatt, hiszen a szövegek elbeszéléstechnikája is hasonlít a régi mesteréhez.

A kötet narrátorának mondatai írói bravúroktól mentes, egyszerű közlések. Ami nyelvileg érdekes, az a párbeszédekben vagy a jelöletlen idézetekben zajlik. Egy-egy novella jelenideje sokszor mellékes ahhoz képest, amit a szerző szkáztechnikával elmeséltet szereplőivel (pl. Vidra csövestársnője a rendőrségen, apja-lánya párbeszéd a Reggeli látogatóban). Hogy ez a nyelv mennyiben hiteles és pontos leképzése a mai beszédnek, azt majdnem olyan hosszan kellene megvizsgálni, mint a jelen recenzió teljes terjedelme. Ugyanez a helyzet a függőbeszédként beillesztett emlékképekkel, amelyeket nem az elbeszélő, hanem a főszereplő nyelvén olvasunk.

Gyakran ezek az emlékek vezetnek át egyik novellából a másikba. Ami valahol csak félmondatban felvillan (pl. egy akasztott ember levágása a kaszárnyában), azt máshol egész epizódként látjuk viszont. Ettől Vidra élete és a kötet univerzuma zárt, egységes egésszé válik. Ugyanez a vonás teszi lehetetlenné azt, amit a füzér a címével mégiscsak megelőlegez, hogy a történeteket visszafele olvassuk végig, bölcsőtől a koporsóig. Az utalásrendszer pontosan van felépítve, ami oldalszámban előre visz, az Vidra életében a múltra mutat. A novellák egymástól függetlenül olvashatók ugyan, ciklusként viszont meghatározott a sorrendjük.

Ez az ív más vonatkozásokban kissé sérül. A könyv első harmadában Vidrát a mellékszereplők szemszögéből ismerjük meg (pl. Lezárt ügy, Kisbolt a sarkon), minden epizódba késleltetve lép be. Jó ütemben kerülünk közel hozzá, a kötet közepén már egyetlen főszereplőként olvasunk róla. Ahogy közeledünk születése pillanatához, újra távolodni kezdünk tőle, de nem azzal a fokozatossággal, mint a füzér elején, végül egészen hirtelen szakadunk ki Vidra belső világából.

A műforma jóval sikerültebb, mint a pontokra lebontható életfolyamat, amit magában hordoz. Ez az egyes szövegeken nem kérhető számon, de maga az a struktúra, hogy valakinek az életét hátrafelé vizsgáljuk meg, ez a remek ötlet, ami az egész ciklust egyben tartja, önmagában felveti az átgondolt, reflektált alapozást. Ugyan kiolvasható a kötetből, hogy szerzői intenció volt azon gondolkodni és gondolkodtatni, vajon a nyomorba születés kisebb-nagyobb vargabetűkkel eleve nyomorúságos halálhoz vezet-e, ennek a kérdésnek a megfogalmazásánál azonban megáll a könyv.

A darabonként szépen kidolgozott, keserű humorú novellák emlékezetes olvasmányélményt nyújtanak. De talán éppen az epizódikusság dolgozik ellene, hogy a füzér ötletének nagy lehetősége érvényesülni tudjon.

Kerékgyártó István Rükverc, Kalligram, 2012

Szöllősi Barnabás

[ « Vissza ]