Rükverc
A regényről megjelent kritikák

Irodalmi jelen - 2012.08.19.
http://www.irodalmijelen.hu/node/14305

Novellafüzérbe öltöztetett mezítelen

Több oka van, hogy attól tartottam: Kerékgyártó István Rükverc című novellafüzérében csalódni fogok. Az egyik, hogy rajongója vagyok Trüffel Milán című regényének, és az író azt ígérte, elkészíti a következő részt. Ehelyett olyan történeteket írt, melyek az 1970-es és 1990-es években játszódnak. Erről a szerző úgy nyilatkozott, továbbra is szándékában áll megírni a Trüffel folytatását, de a jelenlegi gazdasági válságban nem volt kedve boldog lakomákról, dorbézolásokról és távoli utazásokról mesélni.

A könyv borítója nem megnyerő; elmosódott macskakő alapon száradni kiakasztott ruhák láthatók rajta. A szöveg pedig ezzel a felütéssel indul: „Baszki, ez meztelen! – Tényleg az – pásztázza végig rúd lámpájával az őrmester a padon fekvő férfit – meg azt hiszem, halott is.” Azt gondoltam, ilyen magasról csak zuhanni lehet, hátramenetben. Tévedtem.

A könyv a főszereplő, Vidra Zsolt halálával indul. A Lezárt ügy című novellából megtudjuk, hogyan vesztette életét a férfi, miként nyomoznak, illetve zárják le minél egyszerűbben az aktát a rendőrök, hiszen Vidra csak egy „büdös csöves, ördög”, akitől elfordulunk az utcán, arrébb húzódunk a villamoson, nehogy koszos rongyaival hozzánk érjen. A nyomozó összefoglalja a hajléktalan Vidra életének értelmét: „Boldogan halt meg. Úgyis szép halálért könyörgött. Hát megkapta.”

A kötet a Kék lavór történetével zárul, ahol Kerékgyártó elmeséli Vidra születését. Apja rituális mosdatást végez, hogy befolyásolja az eleve elrendelt sorsot: almát tesz a vízbe a fiúcska egészségéért, tojást, hogy kikerekedjen, és egy kulcsot, amely meghozza majd gyermeke gazdagságát.

A haláltól a születésig tartó, fordított idejű történetben Kerékgyártónak sikerül novelláin keresztül közelünkbe hozni a hajléktalant, akitől elfordulnánk az utcán, felkelteni érdeklődésünket a sorsa iránt, felrázni minket közönyünkből, és megingatni azt a hitünket, hogy biztosan valami óriási hibát követett el életében a szerencsétlen csavargó, azért bünteti így a sors. A szikár, tömör, szociográfiaszerű prózából kiderül, Vidra Zsolt egyszerűen csak a neki kijelölt utat járta be, élete nem folyhatott volna másként.

Apja kisstílű bűnöző, akit nem a zsákmány, hanem csupán annak megszerzése, a páncélszekrény megfúrása izgat; fia születésekor is éppen börtönben ül. Anyja egyszerű jótét-lélek, naivan bízik Vidra apjában, mindig megbocsát neki. Ugyan eleinte mindent megtesz, hogy megszabaduljon magzatától, végül azonban szeretettel és ragaszkodással veszi körül a fiát. Látszólag sikerül is Vidrának a kiemelkedés a környezetéből, leérettségizik, majd pincérként dolgozik. Érzelmi traumák sorát éli túl, cigány szeretőjét elválasztják tőle, felesége megcsalja és elhagyja kislányával együtt. Az igazi elmagányosodása azonban akkor következik be, amikor édesanyja megbolondul, és felakasztja szeretett kutyáját. "Én akasztottam föl. Megint kergette Cicust… riadt kis szemekkel futott hozzám… te csak várjál meg itt, mondtam neki. Elkaptam Dodit, bevittem a szobába… bedugtam a fejét a hurokba. – Megölted. – Csak elengedtem."

Hajléktalanként Vidra tesz még egy utolsó kísérletet, hogy bebizonyítsa, legalább apaként megfelelően cselekszik. Lánya nem fogadja szívesen, és rávilágít, a Vidrában idilli képként élő nyaraláson gyermeke életét veszélyeztette. „Akkor megfulladunk! – emelte föl az asszony is a hangját. A férfi az arcát a kezébe temette, sírni kezdett.” Innen már csak lefelé vezet út, az állati lét alá, ahol a gazdag vállalkozó féltett kutyái helyett Vidrán próbálja ki a kutyatáp minőségét a Száraz táp című novellában.

A rövid, általában egy-két szavas címek telitalálatok (Száraz táp, Kisbolt a sarkon, Nyaklövés, Boldogság), és egyúttal áthelyezik a prózai súlypontokat. Mire megunnánk, hogy Vidra csupán mellékszereplő, az író a következő novella főszereplőjévé teszi. A történetek sorrendje gondosan szerkesztett, a visszafelé mesélés sehol sem bicsaklik meg, a meztelenség motívuma keretbe fogja. A kötet egyes darabjai – például A veronai illata – erős lírai leírásokat tartalmaznak.

Aki tehát a Trüffel Milánhoz hasonló, magas színvonalú, érthető, szórakoztató és a tanulságos írást vár a szerzőtől, nem fog csalódni a közéleti kérdéseket érintő, jellemekkel, helyzetekkel is kiválóan bánó, jelenkorral foglalkozó prózában.

Kerékgyártó István: Rükverc. Kalligram, 2012.

Szőcs Henriette

[ « Vissza ]