Rükverc
A színdarabról megjelent tudósítások, kritikák

gerincrevagva.blog.hu
http://gerincrevagva.blog.hu/2013/01/25/....utm_campaign=blhshare

Gerincre vágva
Rükverc a Katonában
Mrs. Capote 2013.01.25. 10:00

Az életünk egy szatyor, erős, vastag falú, melybe néha véletlenszerűen, néha tudatosan dobáljuk bele a dolgainkat, de ha nem vigyázunk, könnyen elszakad, és hiába gondoljuk, hogy szorosan markoljuk, kipotyog belőle minden apró kacat. A Kerékgyártó-féle Rükverc színpadi megálmodóinak is valami ilyesmi járhatott a fejében, a darab ugyanis, melyet csütörtökön játszottak először a Katonában, egy óriási szatyorban játszódik. Nagybevásárlást végző háziasszonyok és a kukák között tébláboló guberálók kezében látni ilyet, meg most, a Kamra színpadán.

Vidra Zsolt történetének egyediségét nem maga a végkifejlet adja (a regényről bővebben itt), hanem a keret. A címnek megfelelően ugyanis visszafelé haladunk az időben (élefazssiv knudalah za nebődi), lépésről lépésre lépegetünk vissza mi is, és lehetünk tanúi az idős és ezerszer megalázott Vidra megifjodásának. A ráncok felszívódnak, a mákos borosta lepereg, és mondanám, hogy visszatér belé a remény, de a kamasz Vidra még akkor sem hiszi el, hogy ő egyszer sikeres és gazdag lehet, amikor a saját anyja vonja a keblére, és emlékezteti az áldásra, melyet atyja, az örökké pénzes bulikról álmodó öreg Vidra mormolt el annak idején felette.

Máté Gábor, a darab rendezője az MTI-nek azt mondta: ha nincs a társulatban a Bán-színészpáros, akkor nem születik meg az előadás. Apát és fiát ugyanis Bán János, és fia, Bán Bálint keltik életre (mondjuk, az érdekelne, mit érez ilyenkor a színész-apa, kiért, miért izgul jobban, mint ahogy azt is szívesen meghallgatnám, milyen érzésekkel ül be az író színpadra állított műve első nyilvános előadására).

Az életre kelt pontos kifejezés. Bán János ugyanis nem játszik, hanem arra a bő két órára konkrétan Vidra Zsolttá válik. Én legalábbis teljességgel elhiszem neki. Meggyötört, kisemmizett lúzer, aki parancsra eszi a kutyatápot, életének egy bizonyos pontján azonban mégis elhiszi, hogy másokhoz hasonlóan ő is megfoghatja az isten lábát. De ahogy a feleségét alakító Pelsőczy Réka mondta: Vidra akkor volt utoljára boldog, miután a feleségét rajtakapta a hentessel, majd elzavarta az asszonyt, és az üres lakásban elégedetten végignyúlt az ágyon.

Villanásokból áll össze Vidra élete, a külső szemlélő számára időnként talán banális élethelyzetekből (vonatút, a megtalált toll esete), melyek – mi már tudjuk – valahogy mind egyfajta végkifejlet felé mutatnak. Negatív jellemfejlődés tanúi vagyunk, már ha van ilyen, a kiégett, reménytelen alakok szeme az idő visszaforgatásával egyre fényesebb lesz, hiszen benne él a lehetőség: ebből a gyerekből még akármi is lehet.

A színészek mindegyike több szerepet is játszik: Kovács Lehel például a falusi alkoholistától a smasszeren át a nagy bizniszt szállító bennfentes jogászig több alak bőrébe is bújhat. De ugyanez igaz a többiekre is, például a nagyon erős színpadi jelenléttel bíró Pálmai Annára, vagy Dankó Istvánra, aki emlékezetesen hozza a béna kisembert kijátszó ügyvéd figuráját (is).

A jelmezek stilizáltak (a színészek pólóin csak az adott figura neve szerepel), ami az idősíkok váltakozása miatt mindenképpen nézőbarát döntésnek tűnik. De jelzésértékűek az erőszakos és a szexjelenetek is, Vidra verésénél például egy műanyaghordót, majd egy vizes kannát kongatnak a szereplők. A pergő párbeszédek, a dinamikus narratív betoldások néha kevés szóval is képbe helyezik a nézőt (ebben a folyamatban szintén sokat segítenek a régi tévé- és rádióműsorok szignáljai, ugyanakkor azt gondolom, hogy a Szomszédok vagy A Guldenburgok öröksége lassan generációs választóvonallá válik).

Nem egy finomkodó darab a Rükverc (bár a kor sem az, amelyben játszódik), Vidra pedig kimondottan trágár figura, egy jellemgyenge, ostobenkó alak, mégsem lehet nem együtt érezni vele.

A darabnak nyilván még ki kell forrnia magát, mindent összevetve mégis újszerű, a figyelmet megragadó és tartósan fenntartó megoldásokkal operál a Rükverc. A magam részéről a vonatos és a torokgyíkos jelenetet kicsit feszesebbre vettem volna, de, azt gondolom, Radnai Annamária dramaturg a maximumot kihozta Kerékgyártó történetéből. Akinek állítólag annyira megjött az alkotói étvágya, hogy saját állítása szerint írt egy darabot, emellett pedig – nyilatkozta az MTI-nek – jelenleg ötödik regényén dolgozik.

[ « Vissza ]