Trüffel Milán
A regényről megjelent kritikák

Somogyi Hírlap - 2010.03.28.
http://www.sonline.hu/somogy/kultura/szaz-ev-talany-egy-racionalista-az-irodalmarok-kozott-295681

Száz év talány: egy racionalista az irodalmárok között

Már az is ritka, hogy egy filozófiatörténet tanár karrierje a gazdasági életben, majd a politikában folytatódik. Kerékgyártó István azonban még tovább lépett: a szépírók közé.

-Szereti az impresszionizmust?
-Persze -felelte Kerékgyártó István. -De miért kérdi?

-A második regénye, a Makk ász az olajfák hegyén színekre tagolt fejezetei sokakat egy impresszionista festményre emlékeztetnek.
-Bevallom, írás közben nem gondoltam erre. Ám a kritika külön világ, saját tudományos nyelvvel, sokszor a szerző nem is érti, mit írnak a művéről.

-Amúgy egyetért vele?
-Híve vagyok a széles értelmezési keretnek. Egyáltalán nem baj, ha egy könyv különféle gondolatfolyamokat indít el. Sőt!

-A történet 61-ben játszódik: a gyerekkorában, a szülővárosában. Könnyű kis időutazás?
-Hasznosítottam tudóskorom kutatási gyakorlatát. Könyvtárban jegyzeteltem, céduláztam, végigolvastam az esztendő öszszes Somogyi Néplapját. Akadt például egy hír az ÉDOSZ-ból: egy kenyai diák békegyűlést tartott. Egy fejezet lett belőle. Elképzeltem, milyen lehetett volna.

- Az írás is tudomány?
-Az anyaggyűjtésnek vannak azonos elemei. Ám az irodalom kötetlenebb, olyan forrás is felhasználható, melyet tudományos szempontból el kellene vetni.

- Úgy tudom, véletlenül csöppent az íróvilágba.
-Závada Pál egyetemi barátom, s az ő révén jártam írótársaságba. Rengeteget sztoriztunk, s mivel én olyan világról meséltem, melyet ők nem ismertek, bíztattak, írjam meg. Így született a Vagyonregény, a rendszerváltás utáni privatizációk, gyors meggazdagodások története.

-Sokan megsértődtek?
-Bár akadtak, akik botrányt, sőt megveretést jósoltak, egy partin találkoztam elég sok emberrel, akik szerepeltek a könyvben, akár negatív felhanggal is. Tetszett nekik, hogy megírtam a történetüket, igaz, név nélkül.

- Meglepődött?
-Kéri László politológus barátom szerint jót tett a lelküknek, hogy kimondtam helyettük bizonyos dolgokat. Sokan megpróbálták beazonosítani a különböző karaktereket.

- Ketten név szerint szerepeltek. Az egykori Agrobank-vezér, Kunos Péter, akinek az ártatlanságát hangoztatta.
-Tanú voltam az ügyében. Olyanért ítélték el, ami Nyugaton bevett forma. Ezt le is írtam.

(Az író olyan, mint egy műbútorasztalos, amikor intarziás, rejtett fiókokkal teli szekretert fabrikál. )

-Ebből sem lett balhé?
-Senki sem reagált.

-A másik nevesített Suchman Tamás volt. ő sem kifogásolta?
-Erősen...

- Kell az ilyen reakció is... Főleg, ha a visszhangok többsége pozitív. Mint a legújabb regényé, a Trüffel Miláné, mely a kései Monarchiában játszódik. Tudatos útépítés, hogy az első próbálkozás felnőtt élmény, szinte tényanyag, a második a gyerekkor, s csak a harmadik a teljes fikció?
-Ráhibázott. A Vagyonregénynél még nem mertem túlságosan elszakadni a tényektől. A Makk ász teljes fikció, de megéltem a kort, a Trüffel Milánban már mertem kockáztatni.

- Furcsállhatták az írótársak: a tudomány, a gazdaság, majd a politika világa után landolt köztük...
-A művészet nem azé, aki akarja, hanem akinek tehetsége van hozzá. Én is sokszor elbizonytalanodom: az eredményekből mennyi a szorgalom, az akarat, s mennyi a tehetség. Amúgy nem ismeretlenként érkeztem, Závada révén volt egy írótársaság, akikkel korábban is találkoztam néha: Bodor Ádám, Parti-Nagy, Darvasi.

- De nem íróként élt köztük.
-Kíváncsian nézték az első próbálkozásomat. Akikkel nem volt ilyen szoros kapcsolatom, biztos úgy vélték: mi a francot akar ez a jólszituált vállalkozó?

- Az üzleti-politikai világ után ennyi meg sem kottyanhat.
-Jobban is érzem magam ebben a közegben. Régóta szerettem volna elmélyedni valamiben, most megtehetem. A Trüffel Milánt például hat évig írtam: az író olyan, mint egy műbútorasztalos, amikor intarziás, rejtett fiókokkal teli szekretert fabrikál.

- Csak az írónak nem mindig sikerül maradandót alkotnia.
-Az idő dönt. Száz év múlva kiderül, kinek, hol a helye az irodalomban, emlékeznek-e rá.

- Azt mondta egyszer, nem érdekli a jövő.
-Félek tőle, főként, ami az irodalmat illeti. Hogy csak egy nagyon szűk elit tudja majd, ki volt Csehov, Flaubert, Homérosz.

- Pesszimista.
-Voltam lelkes is. A kereskedelmi tévék alakulása idején ott voltam a tűzközelben, s hittem bennük. Aztán mi történt: termelik az ostoba generációkat. Jelenleg úgy érzem, menthetetlen a média ezen válfaja. Ma már az egyetemisták többsége képtelen egy testesebb regényt elolvasni.

- Éppen egy fiatal írta a Trüffelről: olyan, mintha az Esti Kornélt, Arsene Lupint és James Bondot ötvözné.
-Bond nekem nem jutott eszembe... Az Esti Kornélnak viszont örülök.

- Sugárzik a főszereplőből az életszeretet.
-Mondja ki: hedonista. Kicsit magamból formáltam. Azt akartam kifejezni, lehet boldogan élni. Lenyűgözött, hogy Laoszban vagy Kambodzsában boldogabbak az emberek, mint itt. Pedig roppant szegények.

- Ha idealizáltabb lenne Trüffel világa, krúdysnak tűnhetne.
-A gondolkodásmódra mondták is.

- Nagyon lelkesen beszél: most a Trüffel a kedvenc?
-Mint egy családban a legkisebb gyerek.

- Tervezi az újabb "porontyot"?
-Egy rendszerváltó regényötlet van a fejemben.

- Hálás téma manapság.
-És háládatlan: benne éltem, erős érzéseket vált ki belőlem. Ezért is próbálkozom egy hideg, kívülálló narrációval. Talán így lehet, és persze sok iróniával.

- Vagy abszurdan. Elég megírni a hiteles történetet...
-A rendszerváltás inkább ironikus világ. Az igazi abszurd a ma. De ez megint egy újabb regény lehetne...

Vas András

Kerékgyártó István

Kacskaringós életút vezetett a Szépírók Társaságához. A pécsi jogász diploma után gyorsan elvégezte a filozófia szakot is, s sokáig úgy tűnt, utóbbi tölti majd ki az életét. Egyetemi katedráról filozófiatörténetre okította a diákságot, amikor felkérést kapott szülővárosából, Kaposvárról: segítsen levezényelni a tanácsi reformokat a megyénél. Másfél év hiábavaló hadakozás után az üzleti életben próbált szerencsét: privatizációs tanácsadó cégek, befektető konzorciumok tagjaként dolgozott, később különböző vállalatok társtulajdonosa lett.

Nyolc évvel a rendszerváltás után, 45 esztendősen kóstolt bele a politikába, az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatói posztján hatalmas bizakodással kísérte végig a kereskedelmi televíziók első, csetlő-botló lépéseit, ám hamar megelégelte e világot, s írói baráti köre javaslatára megpróbálkozott az írással.

Első műve, a 2001-ben megjelent Vagyonregény meglehetős érdeklődést váltott ki, hiszen a rendszerváltás utáni évek privatizációs stiklijei, a gyors meggazdagodások, vagyonszerzések története bontakozott ki belőle. Két évvel később jelentkezett a Makk ász az olajfák hegyén című fikcióval, mely Gagarin űrrepülésének évében játszódik Kaposváron. Hat évet kellett várni a következő regényre: a Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete az életöröm kifejezése a kései Monarchia idejébe visszatérve.

Bár Budapesten él, rendszeresen hazalátogat Kaposváron élő szüleihez. Amúgy is szeret utazni, Ázsiában többször is megfordult, egy lakatlan szigetre pedig, ha csak egy könyvet lehetne -bár nem vallásos -a Bibliát vinné magával, mivel a legkiolvashatatlanabb műnek tartja. Ha mást is, egy egész könyvtárral indulna útnak. Egyébre nem lenne szüksége, ha van olvasnivaló, már nem lehet olyan rossz sehol...

[ « Vissza ]