Hurok
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

Irodalmi Jelen - 2014. 04. 19.
http://www.irodalmijelen.hu/2014-apr-19-1428/zsarolok-zsugoriak

Zsarolók és zsugoriak

A Nyitott Műhelyben összegyűlt közönség összetételéből is jól látszott, hogy Kerékgyártó Istvánt immár színházi szerzőként is számon tartják – nemcsak "felfedezője", Máté Gábor rendező-színész (aki az író műveit az esteken kívül a rádióban is olvasta már fel egy sorozatban) közreműködése okán, de az irodalmi élet szereplői mellett több színházi embert is láttunk a közönség soraiban. No meg Kerékgyártó barátságos kutyáját, aki jelenlétével egy kicsit szimbolizálta is a visszavonultságot, melyre az író célzott az est során.

A "négy fal közé vonulást", mely egy nagyobb szabású munka megírását is jelenti, azért szerencsére nem kell szó szerint érteni, a kutyán kívül még igen sokan voltak kíváncsiak az új kötetre, bár Kerékgyártó szavaiból kiderült: kedélye nem lett jobb a Rükverc óta. Sőt, a Hurok még karcosabb, durvább hangvétellel szólal meg itt-ott. Pedig ez a világ ellentéte a hajléktalan-történetnek – pénzemberekről, politikusokról és befolyásos üzletemberekről szól, a szájukból mégsem finomkodó szavak dőlnek. „Az életem során forogtam már az üzleti szférában, a tudományban és a politikában is – mondta Kerékgyártó Mészáros Sándor kérdésére, honnan e nyersesség. – Nagyon sokat beszélgettem alacsony és magas státuszú emberekkel egyaránt, és azt tapasztaltam, hogy az egyszerű primitívség, a durvaság ugyanúgy megvan minden rétegben. Sokkal kisebb a különbség a beszédmódok között, mind gondolnánk, ráadásul soha nem volt ilyen egynemű a társadalom e tekintetben, mint manapság” – adott hangot az író véleményének.

Hogy ez miként működik egy életszagú dialógusban, meg is hallgathattuk egy részlet erejéig Máté Gábor felolvasásában. Egy üzetláncvezető és egy igazgató társalgásának lehettünk fültanúi – ha társalgásnak lehet nevezni az alantas zsarolási játszmát, amelyben rafináltan körbetáncolja egymást a két gazdag csaló. A mű szerkezetének „ősmintája” egyébként Arthur Schnitzler Körtánca, melyet később Kornis Mihály parafrazált Körmagyar című drámájában – így lett Kerékgyártónál az alcím "Pénzmagyar".

Az író is hangsúlyozta, hogy a mű azt a folyamatot ragadja meg, amikor bizonyos társadalmi folyamatok a legrosszabbat hozzák elő az emberekből. Ez van ma – summázhatjuk Kerékgyártó véleményét a közállapotokról, azt azonban hangsúlyozta, hogy a Hurok nem politizál. Noha egyik főhőse miniszter, a történet szempontjából irreleváns, melyik oldalon áll. Hogy ezzel szemben milyen ma a közgondolkodás, jól lefesti az író személyes kis tapasztalata: ha „jobbos” ismerőse olvasta el a kéziratot, rögtön rávágta, hogy tipikus balos mocsok ez a miniszter, ha pedig a másik oldal híve, akkor tipikus jobbos disznónak tartotta. "Ma politikai hitek vannak – mondta az író –, és mindkét hívő tábornak a szembenálló fél a sátán."

Mivel a regényben a pénz körül forog minden emberi viszony, Mészáros kitért a kortárs irodalomból eddig hiányzó, vagy szemérmesen megkerült toposz felbukkanására mint új lehetőségre. Kerékgyártót a pénz mint viselkedésalakító tényező foglalkoztatta. A második világháborúig apáról fiúra szállt a hagyománya, hogyan kell bánni a pénzzel – magyarázta az író. Aztán több évtizedre mindenki és minden egyforma lett: a fizetésekben alig voltak különbségek, választék sem volt, ugyanazt vehette mindenki. A rendszerváltás után váratlanul tőkéssé előlépő emberek maguk sem tudtak mit kezdeni ezzel a szereppel, nem tudták, hogyan kell viselkedni. A környezetük pedig nem tudta, hogyan viszonyuljon a helyzethez. Nem volt minta, nem volt hagyománya a gazdagságnak – ilyen szervetlenül sehol nem történt vagyonosodási folyamat, mint Magyarországon, hacsak Oroszországban nem – jegyezte meg az író.

Mészáros ezt azzal erősítette meg: a rendszerváltás is megfeledkezett idealizmusában a tőkés rétegről – ez nem volt a fejünkben, vagy ha igen, legfeljebb annak a hagyománya, hogy a tőkéseket gyűlölni kell. Máté Gábor hozzátette: Magyarországon mintha az irigységnek, a meggazdagodással való hencegésnek és a másik fizetése firtatásának is hagyománya lenne. A Hurok tehát ennek a világnak (az árnyoldalának) a működésébe enged bepillantást. Voyeur-könyv, mondja róla a szerző, akit mindig is foglalkoztatott, hogy egy irodalmi mű segítségével „bekukucskáljunk különféle dobozokba, szobákba”, azokban a pillanatokban, amelyeknek a folyományairól már csak a hírekben olvashatunk –például a hírhedté lett Nokiás-dobozos ügyekhez hasonló formában. Az elbeszélt történetek egyébként fiktívek, nincs bennük semmilyen kódolás vagy konkrét párhuzamosság a jelennel – mondta el Kerékgyártó Mészáros kérdésére. Egyetlen történet is legalább ötféle átélt tapasztalatból tevődik össze, tehát nem kulcsregény.

S hogy mi az a nagyobb szabású mű, amelyen az író jelenleg dolgozik – nos, erről csak annyit árult el Kerékgyártó, a hetvenes évektől napjainkig ívelő történet lesz, mely két-három barát útját mutatja majd be.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

[ « Vissza ]