Spiatočka (A Rükverc szlovák fordítása)
A regényről megjelent tudósítások, kritikák

Dajte si Spiatočku!
https://dennikn.sk/blog/1658426/dajte-si-spiatocku/

Jozef Kuric
20. novembra 2019

Každý proces transformácie spoločnosti býva bolestivý. Stredná Európa s tým má niekoľko traumatických skúseností a dokazuje to aj maďarský román Spiatočka.

Každý proces transformácie spoločnosti býva bolestivý. Stredná Európa s tým má niekoľko traumatických skúseností, ak za transformáciu považujeme už demokratizačné procesy medzi dvoma svetovými vojnami, nástup totalitných režimov a v konečnom dôsledku aj opätovný nástup demokracie.

Pri príležitosti 30. výročia Nežnej revolúcie, od ktorej sme si mnohí sľubovali najmä zlaté časy, pani prezidentka Zuzana Čaputová vo svojom prejave povedala: „Slobody nám nechýbajú, ale čoho sa nám v potrebnej miere nedostáva, je práve rovnosť v dôstojnosti a právach“. Dôsledkom týchto nerovností je vznik sociálnych priepastí, ktoré potom spätne mnohých ľudí oberajú o dôstojnosť.

So stredoeurópskou skúsenosťou nezačínam bezdôvodne. Je to prosto spoločná geografická skúsenosť, i keď možno s konkrétnymi regionálnymi odlišnosťami. Dokazuje to aj súčasná stredoeurópska literatúra, ktorá čoraz častejšie reflektuje aj tieto životné a celospoločenské skúsenosti. Sociálny román prestáva byť vnímaný ako niečo angažované. Naopak, bez akéhokoľvek pátosu, je autentickým odrazom doby.

V ostatnom čase ma zaujal román z maďarského prostredia s názvom Spiatočka. Autor István Kerékgyártó v ňom zachytil práve tieto transformačné procesy, a to na životnom osude konkrétneho človeka. Hlavným hrdinom je Zsolt Vidra, ktorého čitateľ spoznáva v retrospektíve, od jeho smrti, až po jeho narodenie.

Kerékgyártó nám ho už v úvode predhadzuje ako nahú obeť. Doslovne. Nielen ako obeť možného zločinu, ale aj systému a revolučných premien spoločnosti. Bezdomovec Vidra je pozbavený ľudskej dôstojnosti, pohodený na periférii, zdevastovaný alkoholom a životom v nepriaznivých podmienkach.

Zároveň však autor zaraďuje spiatočku a prevedie nás jeho životom od súčasnosti až do 50. rokov 20. storočia. Kľukatá cesta Vidrovho života sa vinie od nocľahárne pre bezdomovcov, cez väznice, nemocničné izby, nehostinné kasárne, sivé fabriky, panelákové byty, až po temné budapeštianske podnájmy.

V spiatočnom chode tak čitateľ spoznáva svetlé, ale aj temné chvíľky ľudského života. Hlavná postava prechádza rôznymi životnými peripetiami. Formuje ho nehostinné rodinné prostredie a komplikované dospievanie. Strieda množstvo povolaní. Deformuje ho komunistický režim a neskôr je fatálne poškodený ekonomickou transformáciou, po ktorej sa nestáva jazdcom v oslnivej zbroji, ale bielym koňom.

Román je napriek svojej temnej atmosfére napísaný sviežim štýlom, ktorý sa nevytratil ani prekladom. Keďže sa odohráva na perifériách, autor nešetrí ani autentickým šťavnatým jazykom. Ordinárnosť (vo význame drsnosť, vulgárnosť) však nie je prvoplánová. Je na mieste, dotvára kolorit, pretože v zafajčených putikách sa ťažkosti bytia iba výnimočne vyjadrujú vzletnými salónnymi slovami.

István Kerékgyártó: Spiatočka, Artforum 2019, Preklad: Renata Deáková


Vigyázat és elnézést: az alábbi fordítás a Google Translate segítségével készült, de azért a lényeg az érthető!

2019. november 20. 13: 491 028

Gyerünk hátra!

A társadalom átalakulásának minden folyamata fájdalmas. Közép-Európának számos traumatikus tapasztalata van ezzel és a Spiatočka magyar regény ezt bizonyítja.

A társadalom átalakulásának minden folyamata fájdalmas. Közép-Európának számos traumatikus tapasztalata van ezzel, ha úgy tekintjük, hogy az átalakulás már a két világháború közötti demokratizálódási folyamat, a totalitárius rendszerek megjelenése és végül a demokrácia újjáéledése.

A Bársonyos forradalom 30. évfordulója alkalmából, amelyből sok aranynapot ígértünk, Zuzana Caputova elnök beszédében azt mondta: "Nem hiányzik a szabadság, de mi hiányzik a jobb oldalról, az a méltóság és a jogok egyenlősége." Ezen egyenlőtlenségek eredménye a társadalmi rések kialakulása, amelyek viszont sok embert megfosztanak méltóságától.

Semmi ok nélkül nem a közép-európai tapasztalattal kezdtem. Ez egyszerűen egy általános földrajzi tapasztalat, bár különös regionális különbségekkel. Ezt szemlélteti a mai közép-európai irodalom, amely egyre inkább tükrözi ezeket az élet- és társadalmi tapasztalatokat. A társadalmi regényt már nem látják valami érintettként. Éppen ellenkezőleg, patózsák nélkül, ez a kor hiteles tükröződése.

Nemrégiben érdeklődtem egy magyar környezetből egy Rükverc nevű regény iránt. A szerző Kerékgyártó István pontosan megragadta ezeket az átalakulási folyamatokat egy adott személy élet sorsában. A főszereplő Vidra Zsolt, akinek az olvasója visszamenőleg ismeri fel halálától születéséig.

Kerékgyártó meztelen áldozatként már bemutatja nekünk. Szó szerint. Nem csak a lehetséges bűncselekmények áldozataként, hanem a társadalom rendszerének és forradalmi átalakulásainak áldozataként is. A hajléktalan Vidrától megfosztják az emberi méltóságtól, a perifériára dobják, az alkohol pusztította el és kemény körülmények között él.

Ugyanakkor a szerző hátrameneti sebességváltót is tartalmaz, és az életét a jelenétől az 1950-es évekig vezeti. Vidra életének kanyargós útja a hajléktalan szállóktól, börtönöktől, kórházi helyiségektől, élhetelen laktanyáktól, szürke gyáraktól, társasházig, a sötét budapesti albérletekig vezet.

Így visszatérve az olvasó felismeri az emberi élet világos és sötét pillanatait is. A főszereplő az élet különböző peripetiáin megy keresztül. Az ellenséges családi környezet és a bonyolult serdülőkor jellemzi. Alternatív szakmák. A kommunista rezsim torzítja, és később a gazdasági átalakulás halálosan károsítja, amely után nem ragyogó páncélos lovaggá válik, hanem egy fehér lóvá.

Sötét légköre ellenére a regény friss stílusban készült, amelyet a fordítás nem veszített el. Mivel a perifériákon zajlik, a szerző még az autentikus lédús nyelvet sem menti meg. A szokásosság (azaz érdesség, vulgaritás) azonban nem elsődleges. Helyén van, kiegészíti a színt, mert a dohányzó társalgókban a létezés nehézségeit csak ritkán fejezik ki a szárnyaló szalon szavakkal.

[ « Vissza ]