Trüffel Milán
A regényről megjelent kritikák

Élet és Irodalom 2010 jan. 29.
http://www.es.hu/?view=doc;25122

BABICZKY TIBOR - ISTENEK ALKONYA
Élet és irodalom LIV. évfolyam 4. szám, 2010. január 29.
Kerékgyártó István: Trüffel Milán avagy Egy kalandor élete
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2009. 344 oldal, 2990 Ft

"Színésznőbe lettem szerelmes, operetténekesnőbe, és érte majd meghaltam. (...) Talán Paulának hívták... Azóta jóformán nem is történt velem semmi" - így szólnak Krúdy Gyula - egyik - önéletrajzának utolsó mondatai. És valahol ez az a pont, ahol Kerékgyártó István új regénye felveszi a fonalat. A Trüffel Milán helye ott van a polcon Lovik Károly, Petelei István, Gozsdu Elek, Tömörkény István vagy éppen Cholnoky László könyvei mellett - azon az egyszerre átkozott és boldog polcrészen. Átkozott, mert méltánytalanul csak "kismesterekként" tartja őket számon az irodalomtörténet, és boldog, mert - a beavatottak véleménye szerint - mégiscsak a magyar próza leggazdagabb és legmagasabb rendű képviselői ők, akik nélkül elképzelhetetlen lenne Krúdy, Hunyady, Ottlik, Mándy, de Bodor Ádám és Nádas Péter is.

Kerékgyártó István új regénye letehetetlen és olvasmányos mű, emellett pedig kápráztató mélységű hely- és kortörténeti ismeretanyagot mozgat. A Tabán és egész Budapest, a vidéki Magyarország és Horvátország, valamint a század eleji Európa több nagyvárosa elevenedik meg a könyv lapjain, a cirkuszok, orfeumok, színházak műsorával, a hivatali hierarchiával és nyelvezettel együtt. Elegáns skiccekből elénk lép Szabó Dezső, Mednyánszky és a korszak több más legendás alakja.

"Nem vár rád vagyon, kényelem, béke. Csak harc. Küzdelem önmagad tökéletessé tételéért. Ezt persze a publikum fényesen éljenzi, a szakma legendaként emleget, de neked a csillogás ritka pillanatain kívül jobbára csak lemondást jelent. Elveszted jogod a polgári boldogságra, életedet naponta kockára teszed, viszont te lehetsz a legünnepeltebb idomár. A büszke, szabad artista" - okítja egy korzikai a cirkuszban a fiatal Trüffelt (35.). Ám a sorok közül kiviláglik Kerékgyártó ars poeticája is. Ahogyan a Mednyánszky szájába adott mondatokból is: "Nincs unalmasabb téma, mint a tisztes közép, mint egy racionalista ember, ami abszolút festőietlen. Mint ahogy nem festhetők a szerszámok sem, csak a hideg rációt tükrözik vissza" (259.). Ennek ellenére - egy ügyes csellel - a Trüffel Milán a "hideg ráció" világát is tökéletesen visszatükrözi, pontosabban élettel és kiszámíthatatlansággal képes megtölteni. A főhős jelleme és útja finoman egyensúlyoz az eleve elrendelés és a szabad akarat közti határsávon. Trüffel Milán sorsa azon az egyszerűnek tűnő belátáson nyugszik, hogy a férfilétet két dolog határozza meg: egy idősebb férfi - egy apafigura -, akinek egész életünkben bizonyítani akarunk, és egy nő, aki örök sebet ejt rajtunk. A regényben ezek deda és Irma alakjai.

A transzcendenciát azonban hiába keressük a regény lapjain. A szellemi és lelki régiót egyedül a filozófusok képviselik, ám a főhős őket is gyakorlati szempontok alapján szortírozza. Végül pedig elveti az egészet. Trüffel Milán az Istentől - és saját lelkétől is - magára hagyott ember megtestesítője. Kerékgyártó sorai alól nem az a mély, gyomrot összerándító gordonkahang szól, ami Krúdy műveire olyannyira jellemző, hanem legfeljebb egy félrehangolt, ócska hegedű nyiszogása. Ez a halk, idegesítő hangzat pedig átjárja a regényben ábrázolt egész világot, új fénytörésbe állítván a boldog békeidőknek is nevezett századelőt - ha külsőségeiben nem is, de morálját tekintve mindenképpen, legyen szó nincstelenekről, csalókról vagy éppen közhivatalnokokról. Ilyenformán maga a regény is egy szélhámos: habos, nyári ruhát visel, stílusa és története könnyedséget sugall. Pedig valójában a Trüffel Milán az ősz. Magányos, szomorú mű.

"Arra a fölfedezésre jutottam, hogy a túl bő ételkínálatú helyeket kerülni kell, az igazi vendéglős véges figyelmét csupán néhány ételre irányítja, de azokat aztán utolérhetetlen minőségben készíti" (255.) - mélázik a főhős egy helyütt. Nos, Kerékgyártó István regényét leginkább egy ilyen jóféle bejzlihez lehetne hasonlítani.

[ « Vissza ]